Vásárlás, első látásra.

screenist

Meredek, de itt van termékelhelyezés evolúciója: a Screenist

2018. november 12. - scrn

Utáljuk a reklámokat: ha a tévében megy, kimegyünk egy sörért, a netet böngészve bannervakok vagyunk, a videók előtt a 30 másodperces spotokat is ugorjuk, ha nem tiltjuk. De akkor vajon hogyan juthat el a termékek híre az átlagfogyasztóhoz úgy, hogy az még hálás is legyen ezért? A kulcs a termékelhelyezésben rejlik, ami ma már több annál, ami valaha volt.

 

Nézzük csak, honnan is indul a Product Placement (aka: PP) története. Nem a XXI. század találmánya, de még csak nem is a mozgóképhez kötődik: amikor 1827-ben megjelent Verne híres regénye, a 80 nap alatt a Föld körül, hajózási vállalatok tucatjai kezdtek lobbizni, hogy cégük neve helyet kapjon a történetben, míg az egyik első hollywoodi film, amiben feltűnt egy tábla Hershey-csoki, az 1927-es Wings volt.

Na de hogy is volt ez anno? 

Kezdetben, a némafilmek idején, az 1920-es években a játékfilmekben azért jelentek meg egyes termékek logói, majd később maguk a termékek a háttérben, hogy életszagúvá váljon a sztori, és a nézők elhiggyék azt, ami a képernyőn történik. “Ez az egész itt és most zajlik, ő is azt a mosóport használja, amit te” - üzenték ezek a bevillanások. A szakirodalom passzív termékelhelyezésként utal arra az időszakra, amikor még aligha volt üzleti tudatosság a háttérben felsejlő logók és termékek mögött.

Természetesen hamar kiderült, hogy a hollywoodi csillagok kezében feltűnő üdítő vagy cigaretta mindennél vonzóbb cucc a néző számára, a néhány másodperces bevillanások pedig markánsan befolyásolják a fogyasztói magatartást. A 60-as évekre már komoly iparág épült a pp köré. Eleinte csupán az volt a cél, hogy a termék minél gyakrabban tűnjön fel a brand recognition növelése érdekében, a következő lépés viszont már a termék tudatos integrációja volt a storyline-ba: itt a holmi a forgatókönyv szerves része, akár egy karakter szimbóluma: mint pl. Az Omega-óra a James Bond-filmekben vagy a Tuborg-sör a dán vígjátéksorozatban, az Olsen-bandában.

 

 

 

A 2000-es évek elejére világossá vált, hogy a termék mellett magát a brandet is érdemes integrálni a történetbe, ami persze egy sor erőltetett, néhol már röhejbe hajló helyzetet eredményezett, elvégre az imázsépítésnek ez a formája nem mindig vág egybe a művészi célokkal. Az olyan filmek, mint a Google cégpolitikáját magasztaló The Internship szakmai berkekben rengeteg negatív kritikát kapott, ugyanakkor a Red Bull híres Project Stratos-a százezreket ültetett a képernyő elé, élőben.

Manapság egy top-produkció mögötti ügynökség akkor elégedett, ha olyan sajátos koprodukció jön létre a produkciós iroda és a brand között, amely egyedi, személyre szabott módon vonja be a brandet és a hozzá kapcsolódó terméket a kreatív folyamatba, a néző-fogyasztó pedig akkor boldog, ha mindeközben igényes, értékvezérelt, izgalmas tartalommal találkozhat. Olyasmivel, amit szívesen néz, olvas, ami megszólítja és hasznára válik.

Óriási piacról van szó: csak az Egyesült Államokban évente 67 milliárd dollárt költenek a cégek reklámra. A PQ Media felmérése szerint 2017-ben több mint 13,7 százalékkal nőtt a pp-piac. Dinamikusan duzzadnak a számok: míg 2012-ben 4,75 milliárd dollárt költöttek a cégek pp-re, ez a szám 2019-re várhatóan 11,44 milliárd lesz. És hogy mi a helyzet a hatékonysággal? Amikor egy 2016-os felmérésben átlag amerikaiakat faggattak, kiderült, hogy 77 százalékuk tudja, mi az a termékelhelyezés, és 80 százalékukra hat is az valamilyen módon.

  Jól hangzik, ugye? A gond csak az, hogy a product placement legmagasabb szintje – hiszen itt erről van szó – csupán egy szűk réteg számára elérhető: profi sales csapat és kreatív team, valamint rengeteg pénz és tökéletes termékkapcsolás szükséges ahhoz, hogy működjön. Nem csoda, hogy a YouTube-vloggerek alig több mint 3 százaléka keres többet egy egészen minimális összegnél: a kis költségvetésből dolgozó tartalomgyártók tömegei számára nem opció az ilyen kaliberű háttérmunka - így a nagy pénzek is elmaradnak

Így volt ez legalábbis eddig: a magyar Screenist ugyanis a minőségi, prémium pp-t gyakorlatilag bárki számára elérhetővé teszi. A Screenist különlegessége nem csupán abban rejlik, hogy a nézőt fogyasztóvá transzformálja a neten eddig elképzelhetetlennek tűnő impulzusvásárlás lehetőségével, hanem a hirdetők számára is kinyílnak a kapuk, amelyek azelőtt zárva maradtak előttük: a big data-ból szűrt adatok megmutatják, hogy hol a legjobb a konverzió, a blockchain alapú elszámolási rendszeren nyugvó video ads bidding pedig GG ahhoz a webshophoz irányítja a vásárlót, aki a legtöbbet kínálja az adott product placementért.  

 

Ezzel a hirdetési világban korábban ismeretlen forradalmi változással a termékelhelyezés nemcsak hogy költséghatékonyabb lehet, hanem a jobb konverzió mellett szélesebb tömeget is érhet el, így akár a YouTube, vagy Instagram felhasználókhoz is egyszerűen el lehet juttatni a kívánt terméket - ők pedig egyetlen kattintással, akár impulzusszerűen is megvásárolhatják vágyuk tárgyát.

Így lesz az egykori, tartalmat hitelesítő ötletből a világ legcoolabb online boltja, amiben a legszebb talán az, hogy bárki számára elérhető, és ehhez még csak dollár milliárokra sincs szükség.

A bejegyzés trackback címe:

https://screenist.blog.hu/api/trackback/id/tr6914368859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.